|
|
|
2004. április 8. (csütörtök)
Na végre! Megérkezett az első olvasói levél, ami feledteti a mai
soproni utam fáradalmait. Budapesti feladója ráadásul megszívlelendő
gondolatokkal tisztel meg mindenekelőtt az NCA Tanácsával kapcsolatban.
A nyilván személyes tapasztalatokat tükröző és nem egy ponton sarkosan
fogalmazó levélíró mindenekelőtt azt teszi szóvá, hogy meglepő módon az
NCA-n belüli civil-civil kapcsolatokra nem igazán jellemző a partnerség
elve, a Tanács magatartásában és szemléletmódjában - indokolatlanul -
valamifajta "felsőbbrendűség" kezd kifejezésre jutni. Ez nemcsak sértő
az ugyancsak civilek által és demokratikusan megválasztott kollégiumi
tagokra nézve, hanem a Tanács sokszor feleslegesnek tűnő okoskodásával
túlontúl gúzsba köti a konkrét pénzosztás felelősségét magán viselő
testületeket, vagyis Kollégiumokat.
Jó lenne ezzel a nézettel vitatkozni. Ugyanakkor tagadhatatlan - hiszen
a Tanács tagjaként tapasztalhattam -, hogy finoman szólva nem tettünk
meg mindent a kollégiumi kapcsolataink zökkenőmentessé tétele
érdekében. A "hivatalos" reagálás erre mindenekelőtt a szorító
időhiány, de jól tudjuk, hogy magyarázatokban világbajnokok vagyunk.
|
|
|
