|
|
|
2004. április 1. (csütörtök)
Már jócskán elmúlt 16 óra, mire a
Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) Tanácsának mai
üléséről - ha jól számolom két
hónap alatt ez már a hatodik a sorban - a budapesti
forgalomban visszavergődtem irodámba. A
kívülálló az ülés
emlékeztetője alapján joggal gondolhatja majd, hogy egy
10.00 órai kezdési idejű összejövetel 17 okos
és civil ügyekben járatos szakembere - bár
most csak 15-en voltunk - többet is végezhetett volna.
Nehezen tudnék vele vitázni; bár
mentségünk számos akad és
magyarázatokban mindig jók vagyunk.
Pedig örülnünk kellene, hogy milyen új és
szép feladat megoldásán törhetjük a
fejünket - vagyis segítsünk sok ezer civil
szervezetnek új forráshoz jutni -, azonban most még
inkább az izzadtság szagát érezni. Sebaj,
megyünk (ha lassan is) előre.
Alig érek vissza, cseng a telefon. Egy, az ülésről
idő előtt távozó Tanácstag kér
tájékoztatást a végkifejletről.
Ugyanazzal a lendülettel megpróbálom mai
ülésünk kapcsán pár gondolatomat e-mail
formájában megosztani a Tanács tagjaival. Ha
már engem nem hagy nyugodni a dolog ...
|
|
|
